Az akril első piaci megjelenése a Plexiglas (azaz plexiüveg) márkanéven futó anyag, amit Otto Rhöm által. A terv az volt hogy biztonsági üveget hoznak létre ami ha letörik, nem robban szilánkjaira, hanem összeragad. Metilént és metilakrilátot tettek két üveglap közé, de a amikor nyomás alatt a kettő ötvöződött, egy átlátszó lapként vált le az üvegről. Ez persze ez az elkövetkező években tucatnyi hasonló termék megjelenését okozta világszerte. Folyamatosan fejlődő formulákkal és széles választékkal.
A második világháborúra erős alkalmazásra lelt a pilótafülkékben, és tengeralattjárókban. Miután néhány szerencsétlen pilóta szeméből ki kellett operálni, felfedezték, hogy az emberi szövetek sokkal kevésbé agresszívan reagálnak a plexi üvegre mint a sima üvegre. Később akváriumoknál, kocsiknál, és szemüvegeknél került felhasználásra. Most majdnem száz évvel később, már mosdópultokban is megtalálható. Az ortopédia területén csontpótlásra is alkalmazzák, és a műfogaknál is a legnépszerűbb anyag.
Az akrilfesték lebutítva nem más, mint homokszem méret plexi üvegrészecskék vízben feloldva.
Az anyag fele olyan tömör mint az üveg, vagyis fele olyan nehéz. Ráadásul jobban is bírja az ütést. Bár még mindig jóval gyengébb mint a polikarbonát vagy egyéb specializált polimerek, a gyártása jóval olcsóbb. Képkereteken látható a legtöbbször ezért. No meg jóval nagyobb méretekben lehet hozzájutni mint az üveglapokhoz.